2017. November 20. 2:48

Frissitve04:17:07 AM GMT


Hírek Klímaváltozás Forró levegő áshatja alá az éghajlatvédelmi megállapodást


Forró levegő áshatja alá az éghajlatvédelmi megállapodást

Forró levegő áshatja alá az éghajlatvédelmi megállapodástA december elején kezdődő koppenhágai éghajlatvédelmi konferencia döntő jelentőségű lesz az éghajlatváltozás megfékezése szempontjából. Egy új elemzés egy olyan eddig még nem kutatott kérdést jár körül, mely hazánkat is érinti – adta hírül az Energia Klub honlapja a közelmúltban.

A PointCarbonnak, a világ egyik vezető, független energiapiaci elemző cégének új jelentése annak következményeit vizsgálja, hogy mivel jár, ha a volt szocialista országok változatlan formában átvihetik (ún. „forró levegő”) többlet kibocsátási jogaikat a következő, 2020-ig tartó időszakra. A jelentés szerint az eddig nyilvánosságra hozott kibocsátási ígéretek mellett a koppenhágai megállapodás eredményessége megkérdőjeleződik. Az így elérhető csökkenés ugyanis végtelenül messze áll attól a szinttől, ami a tudomány mai állása szerint szükséges a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez.

 

Kelet-Európa nagy üzlete

A kelet-európai országok, élükön Lengyelországgal és hazánkkal ugyanakkor ragaszkodnak a számukra nem kevés bevételi forrást jelentő kibocsátási jogokhoz. Ez kérdés a decemberi koppenhágai éghajlatvédelmi tárgyalások egyik rejtett buktatója lehet, amelyben mindenképpen kompromisszumra kell jutni.

A Point Carbon a CAN-Europe megbízásából egy külön tanulmányt szentelt a kérdésnek, amely azt vizsgálja, hogy 2012 után várhatóan milyen hatással lesz a nemzetközi kereskedelemre az, ha ezek az egységek megmaradnak az országok tulajdonában. A hatás természetesen függ attól, hogy milyen kibocsátási forgatókönyv valósul meg 2020-ig, valamint attól is, hogy Koppenhágában milyen megállapodás születik. A PointCarbon számítása alapján az országok eddig publikált vállalásai, és a forró levegő tartalék tervezett felhasználása esetén az új egyezmény mindössze 1 százalékkal tartalmazna szigorúbb előírást, mint a Kiotói Jegyzőkönyv.

A probléma abból ered, hogy a kelet-európai országokban, valamint az egykori szovjet tagköztársaságokban az iparszerkezeti átalakulások miatt a kibocsátások jóval a Kiotóban vállalt értékek alá csökkentek. Ez a csökkenés tehát nem tudatos éghajlatvédelmi intézkedések eredménye, hanem egyéb politikai és gazdasági folyamatok „melléktermékeként” jött létre. Az érintett országok természetesen megfizették a visszaesés rendkívül nagy árát, munkanélküliség, gazdasági visszaesés formájában.

 

Lesz-e kvótakereskedelem 2012 után

Ez a „forró levegő”-nek nevezett hatalmas mennyiségű kibocsátásra nem kerülő üvegházhatású gáz az, amely nagy segítségül szolgálhat a kibocsátásaival meglehetősen hadilábon álló, ám töretlen gazdasági fejlődésen keresztül ment nyugat-európai országoknak. Tulajdonképpen enélkül az EU sem tudná teljesíteni 2012-es kiotói vállalásait. Nagy kérdés viszont, hogy a feles kibocsátási jog törlődik-e 2012 után, vagy lehetővé válik a jogok 2020-ig történő fölhasználása.

Számos üzlet mutatja már, hogy ezen egységek (AAU egység – Megállapított Kibocsátási Egység) értékesítése manapság nemcsak hogy realitás, de az egyes jól sáfárkodó országok számára hatalmas bevételi forrást jelent. Ehhez persze egy kis többletszolgáltatásként be kellett vezetni a Zöld Beruházási Rendszert, amely garanciát jelent arra, hogy a pénz ne tűnjön el valamely ország költségvetési süllyesztőjében, hanem valódi kibocsátáscsökkentést jelentsen. Ez a rendszer jelentett áthidaló megoldást az óriási többletet mutató piacon.

A tanulmány megbecsülte a 2012-ig keletkező AAU többletet, amelyhez az IMF legfrissebb – a gazdasági válság hatásait is figyelembe vevő – előrejelzését vették alapul. Az így kapott, mintegy 9 milliárd AAU több mint hatvanszorosa az eddig az eddig értékesített 147 millió tonnának. Ezekből a számokból érezhető, hogy korántsem mindegy a mostani, 2012-ig tartó teljesítési időszakban, hogy ez a mennyiség átvihető lesz-e 2012 utánra, és az is látszik, hogy ez a mennyiségű többlet alapjaiban befolyásolja a 2020-ig tett vállalások valóságos csökkentési kényszerét. Ha ez a mennyiség átvihető, akkor ennyivel kevesebbet kell csökkenteni majd, s így könnyebben bevállalhatóak lesznek látszólag nagyobb kibocsátás-csökkentési célok.

 

Két forgatókönyv

Miután a többlet hatása nagyban függ a 2012 és 2020 közötti majdani kibocsátási pályától, a hatások becslésére a tanulmány két lehetséges forgatókönyvet vázolt fel. Az első forgatókönyvben (A) az egyes országok mai napig publikált, bejelentett csökkentési céljait vették alapul, mint véglegesített célt. Ez 1990-hez képest hozzávetőlegesen 12 százalék körüli csökkentésnek felel meg. Ekkor a számítások azt mutatták, hogy 2020-ig bezárólag nemhogy hiány nem keletkezne, hanem közel 7 milliárd tonna AAU maradna feleslegben. Ha ezt a többletet egyenletesen szétosztanánk az időszakban, akkor összességében hat százalék körüli csökkentéssel érne fel 1990-hez képest, ami mindössze egy százalékos szigorítást jelentene az öt százalékot célul kitűző Kiotói Jegyzőkönyvhöz képest. Érdemes ezt összevetni, az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) Negyedik Értékelő Jelentésével, mely a veszélyes mértékű éghajlatváltozás elkerülése érdekében 25-40%-os csökkentési célt javasol.

A második forgatókönyvben (B) azt feltételezték, hogy a kiotói vállalással rendelkező országok 2020-ig az IPCC által javasolt – legkevésbé ambiciózus értéket, a – 25 százalékot tűzik ki. Ebben a forgatókönyvben a már említett 9 milliárd tonnás maradványkeret áthozatala után a csökkentés értéke tonnában kifejezett mennyisége 4,5 milliárdot jelentene. Érdekes összehasonlítani a két számot: tehát a 2020-ig tervezett valós kibocsátás-csökkentés mindössze a fele annak a mennyiségnek, amelyet „forró levegő” gyanánt szeretnénk 2012 utánra átvinni. Ez azt jelentené, hogy a 25 százalék helyett egy hozzávetőlegesen 19 százalékos reális csökkentés valósulna meg e kedvezőbb forgatókönyv esetén.

A tanulmány szerint az is könnyen előfordulhat, hogy az AAU-k kereskedése 2012 után csökkenni fog, mert több ország kivonul a kereskedésből. Azt azonban tudni lehet, hogy Japán, és esetleg Ausztrália valamint Új-Zéland érdeklődése továbbra nagy a nemzetközi kvótakereskedelem iránt.

Jelenleg többféle elképzelés kering arról, hogy mi történjen ezzel a hatalmas többlettel. E tervek mindegyike tartalmaz valamely ország számára elfogadhatatlan elemeket, így nem valószínű, hogy ebben megállapodásra sikerülne jutni Koppenhága előtt.

Abban mindenki egyet ért, hogy az AAU többlet gazdasági, környezetvédelmi és politikai kérdések sokaságát veti fel. Rendkívül érzékeny kérdésről van tehát szó, amely akár a klímacsúcs teljes kudarcát is magában hordozza.



Hozzászólás

Név:
E-mail cím:
Tárgy:
Hozzászólás:

Iratkozzon fel Ön is hírlevelünkre!

Név:* E-mail:*