Napjaink bőséges és megdöbbentően változatos szappan kínálatát látva kicsit utánajártam a termékek eredetének. Ténylegesen a 12. században jelent meg, de az elterjedése a 17. századhoz köthető. Eleinte lúggal kevert állati zsírokból készült. A görögöknek köszönhetjük, hogy a termék növényi irányba mozdult el, ők voltak az elsők, akik növényeket, színezőanyagokat, illóolajokat adtak hozzá. Ez a változás eredményezte a szappan máig tartó fejlődését, változatossá tételét.
Ma már nagyrészt vegán, vagyis növényi szappanokat használunk, de elérhető például kecsketejes formában is. A lehetőségek tárháza végtelen és egészen elképesztő, pattanásos bőrre aktív szenes vagy agyagos, száraz bőrre többnyire valamilyen gazdag, tejes-mézes szappant készítenek. De létezik már mindenféle kényeztető opció, például virágszirmokkal vagy csokoládéval dúsított, és természetesen megtalálhatjuk a piacon a szemcsés, bőrradírozó tulajdonságokkal rendelkezőket is.
Gyártása mára nem csak ipari körülmények között zajlik, sokak hobbijává és önkifejezési eszközévé vált, tanfolyamokon, workshopokon oktatják a technikáját, majd százával kerülnek elő a tehetséges kézműves gyártók, népszerű megélhetési forrás lett ez a kisgyerekes anyukák körében is.
Egy-egy exkluzívabb, díszcsomagolásba bújtatott példányból remek ajándék is válhat, manapság a szappan ajándékozása menőnek számít, megdőlt már az az elmélet, miszerint a tisztálkodási cikkeket ajándékozni rejtett utalást jelent az illető hiányos higiéniájára. Ráadásul nem is csillagászati áron juthatunk hozzá…